A háziasszonyról

A budapesti Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomával és rövid szocialista külkereskedelmi gyakorlattal a tarsolyomban 1975-ben 24 évesen férjhez mentem és az akkori Nyugat-Berlinbe kerültem.

Először nagy cégek export area managereként dolgoztam, majd orosztudásomnak köszönhetően 1988-tól tíz évig önálló vállalkozóként képviseleti irodát tartottam fenn Moszkvában. Ezt a korszakot tartom szakmai karrierem legsikeresebb éveinek.
 

1994-ben férjemmel közösen megvásároltunk egy kisebb berlini fűtéselszámolási szolgáltatást végző vállalkozást. Ennek vagyok ma is az ügyvezetője.

 

2002-ben egy véletlen folytán elkezdtem írni. Az akkor egyszeri cikknek szánt írásomat közölte az Élet és Irodalom, majd több bíztatást is kaptam.

 

Korábbról eredő néprajzi érdeklődésem egy immáron tekintélyes népviseleti gyűjteményt eredményezett: http://trachtenpompery.wordpress.com/


Közös családi kedvtelésünk, hogy arra alkalmas műemlék házunkban fiatal és tehetséges művészeknek évente 1-2 alkalommal fellépési lehetőséget nyújtunk. A házihangversenyek időközben integrálódtak a Berlini Szalon programjába.

 

Sokéves élettapasztalatom, hogy érdemes másnak lenni, mert az több: több nyelvben, kultúrában, viszonyítási alapban, identitásban, szemléletmódban, toleranciában. Foglalkoztat a kettősség, amit nem identitáskrízisként, hanem gazdagodásként élek meg. Ez a két kultúra közötti hídhelyzet késztet arra, hogy megosszam másokkal is gondolataimat, megfigyeléseimet.

Ha megkérdezik, minek tartom magam, akkor leginkább berlini magyarnak. Jól érzem magam ebben az újra hallatlanul izgalmas, turbulens kultur-metropoliszban, ahol szerintem minden zsák megtalálhatja a maga foltját.

  • Facebook Social Icon
  • Twitter Social Icon
  • Google+ Social Icon

© 2016 by Pompéry Judit